Amikor leszállt a gépem Inchon repülőtéren rendkívül boldog voltam. Végre valami új várt rám, végre valami szokatlan. Természetesen nagyon féltem, de hajtott a vágy, hogy túllépjek a saját korlátaimon. Találkoztam a host családommal és elindultunk a naplementében Szöul felé. A kocsiban egy kissé kínos volt a csend, de én egy cseppet sem zavartattam magam. Tátott szájjal bámultam a hegyes lankákat, melyek igen emlékeztettek Görögország északi részére, amit nagyon jól ismertem. Ahogy lassan sötétedett elértük Szöul határát. A város fényei szinte sokkolóan hatottak rám. Amerre elláttam neon keresztek a házak tetején.- Mint később rájöttem Szöul egy olyan város ahol szinte minden utcában van egy templom és egy metró lejáró.- Az út meglepően hosszú volt. tudtam én azt, hogy Szöul nagy, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Talán egy pillanatra meg is ijedtem. Amikor megérkeztünk a Szakke (석계) megálló közelében található huszonegyedik emeleten lévő új otthonomhoz, megnyugodtam. Végre itt vagyok és nem keveredtem el. Minden jó lesz.
A lakás legtágasabb szobáját kaptam. Mely ugyan tágas volt, de nem volt benne ruhásszekrény vagy író asztal. A fal kék fehér csíkos a fehér részén pirosas mintával. A falon gyerek fotók voltak. -Nem is tudom, hogy engem zavarba ejtene e, ha vadidegenek az én csecsemő kori meztelen fotómat bámulnák. De az is lehet hogy ez volt az oka a házaspár fiának zavaró csendességére.- A szoba polcai gyerek könyvekkel volt tele. Volt ugyan egy ablakom, de az a spájzra nyílott, szóval természetes fénynek híján voltam. Ennek ellenére nagyon tetszett az új zugom. A szobám ajtajával szemben volt házigazdáim hálószobája ahol a házaspár a fiukkal aludt. Ettől jobbra helyezkedett el a nagy nappalival egybe nyíló konyha. A nappali felőli részből egy hosszú keskeny erkély nyílt, ahonnét elláttál a sínekig. A konyha ablakból pedig ráláttál a hegyekre. A konyha asztalon az anyuka külföldiek iránti megszállottságát tanúsítván egy világtérkép volt egy üveg asztal alatt. Annak rendje és módja szerint rögtön meg kellett mutatnom rajta Magyarországot. I néni (azt hiszem az ajumma megnevezés, mint ahogy korábban említettem, nem igazán kedves és főleg mivel I néninek nagyon sokat köszönhetek) rögtön mondta, hogy manapság egy dráma miatt mindenki tudja hol van Magyarország és, hogy ő is szívesen utazna hozzánk, de sajnos nincs rá elég pénze. Ez az az asztal a későbbiek folyamán fontos részét képezte a mindennapjaimnak. Itt írtam a házi feladatomat és itt folytak az éjféli bultákbokümmjan (불닭볶음면) evészetünk I néni lányával, aki épp annyira tudott angolul, mint én akkor koreaiul. Velünk lakott még egy 19 éves német lány is, akivel hamar összebarátkoztam.
A lakás nagyjából normálisnak volt mondható. I néni gondoskodott a makulátlan tisztaságról. -Persze mindig kihúzta a laptopomat, minek után győztem visszaállítani a becsukott oldalaimat.-
A bejárati ajtó kóddal működött. Evvel az ajtóval nem is akadt semmiféle gondom. A mosó gép már annál érdekesebb jószágnak mutatkozott. Eleve sötét türkizzöld volt és még nem nagyon láttam ilyen színű mosógépet.
A másik, hogy mi Európában hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy beállítjuk a hőfokát a mosási programnak... Nos itt nem így volt. I néni megmutatta. -Ha ruhát mosni..- rámutatva a mosógép melletti csőre - Ezt betenni. Álcsi?- Megértettem, de ledöbbentem. A mosógép felépítésre pedig úgy nézett ki mint a régi idők centrifugái. -Mi apuval a centrifugát még használtuk papír pép készítésére, szóval még tudom, hogy hogy néz ki.- És az a dög (mert hát nem tudok rá mit mondani) egészen egyszerűen megerőszakolta a ruháimat. I néni váltig állította, hogy ez a világ legjobb fajta mosógépe és a világ minden pénzéért sem venne más fajtát. Szóval kedves olvasó, ha valaha elcsodálkoztál azon, hogy miért mosnak a sorozatokban lavórban és kézzel/lábbal az emberek, akkor tudjátok meg, hogy ez a mosógép az oka. Azt hiszem egész szöuli tartózkodásom alatt sem tudtam megszeretni ezt a fenomént.
A másik váratlan dolog a fürdőszobában ért. Leültem a királyi trónszékemre és ekkor valami furcsát éreztem. Mert meleg volt a vécé ülőke. Nem hallottam senkit sem használni ezért elgondolkoztam, hogy vajon milyen koboldok jártak ezen a helyen. És mikor meglepetésemben hirtelen felálltam a wc öblített egyet. Biztos felvisíthattam egy kicsit, mert amikor kijöttem mindenki rajtam nevetett. Így zajlott az első találkozásom az okos Wc-vel.
...Beköltöztem az I családhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése