Az esőcseppek lágy koppanása elnyomja az agy zúgását. Az utcák sárga fényben úsznak a víz pedig csak hömpölyög. Az idő múlása szinte megáll és a párás meleg öleli körbe a bőröd. A konyhában egy diák sertepertél. Te pedig csak nézed a lámpát az ablakból. Az utcát ahogy csak egyre dagad a víz. Már nem egy utca, hanem egy folyó. A szemközti virág boltból egy szirom útjára kél és először lassan, majd egyre gyorsabban szalad az árral. A hullámok sokasodnak és őt ellepi az erő. Már nem szabadulhat és csak húzza és húzza a mély. Csendesen erőtlenül konstatálja a végét. Az elmúlás nyugtató....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése