권나무 koncert 1

Amikor először beszélgettünk 양하 (Jáng Há) barátnőmmel azt mondta nekem, hogy a koreaiak úgy tartják, hogy meg van annak az oka, hogy két ember találkozik. Azt mondta nekem, hogy nekünk az volt a sorsunk, hogy megismerjük egymást... A találkozást mindkét életben maradandó változásokat okoz...

권나무 (Kwan Ná Mu). Vajon mit akarhatott tőlünk a sors, hogy találkozzunk? Minden esetre talán a vele való ismeretség az egyik legnagyobb véletlen az életemben.

2014 május 31-én az utolsó hétvégémet töltöttem Szöulban és nagyon szerettem volna egy koncertre menni. - Ha nem szereted a K-popot akkor 홍대 (Hongde) a neked való hely. Tele kisebb underground zenei klubokkal.-  de úgy tűnt, hogy túl későn érkeztünk. Szinte az összes koncertnek végen volt.- Szöulban a koncertek a diákok időbeosztásához vannak alakítva. Pénteken 8 óra körül kezdődnek, szombaton pedig a legtöbb délután 4 óra körül. Számomra megszokhatatlanul korán.- Hamar feladtuk, fáradt is voltam. J úrral megpróbáltunk egy csendes kávéházat találni ahol én megkaphatom a napi koffein dózisom, de itt a kulcs szó a csendes. Csendes helyet találni ebben a negyedben szinte lehetetlen. A fiatalok zajos tömegétől egyre messzebbre menekülve, kis utcákon bóklászva andalogtunk a ragadós meleg éjszakában. 2014-ben hamar beköszöntött a nyár.

Az idő és helyérzékemet teljesen elvesztve kilyukadtunk egy kihaltabb nagyobb utcán. Egy alaksorból zene szűrődött ki. Ez volt a 바다비 (Bátábi) klub. Pont egy kisebb zenei fesztivált tartottak teljesen ismeretlen előadókkal a déli tartományokból. és az utolsó előadó 권나무 volt.

권나무 igazán lenyűgöző az élőben, és nagyon zavarban volt a koncert elején. ^^  Igazából nem szeretnék sokkal több véleményt hozzáfűzni magához a koncerthez. A teljes videó anyagát feltöltöttem a You Tube-ra. Talán csak annyit hogy az életben ennél százszor jobb 권나무 és én nagyon szeretem.

A koncert után megkértem J urat, hogy kérdezze meg, hogy feltölthetem a videókat és 권나무 szeretett volna beszélni velem. de J úr megragadta a karom és kirángatott, mondva, hogy ne légy túl izgatott.

Haza érve aztán nyomtam egy like-ot 권나무 Facebook oldalára, mire Ő bejelölt személyes barátjának. Aztán elkezdtünk beszélgetni.

Így indult az ismeretségünk.^^

2; Bénázások 1 avagy szezám tárulj

Talán a második hibát ott követtem el, hogy rögtön a reptéren kellett volna sim kártyát vásárolnom, de úgy gondoltam, hogy ha az interneten megrendelem és házhoz hozzák az majd rendben lesz. Hát nem, mert évszázadokba telt. Egy hétig nem volt sim kártyám. Ez komoly veszteség főleg ha az ember egy Pécs méretű városból jön, ahol minden egy karnyújtásnyira van. Szöul hatalmas és mint újonnan érkező sokként ért a tény, hogy GPS nélkül kell tájékozódnom.

Az első héten gyakorlatilag fotó térképeket készítettem magamnak, hogy el ne tévedjek. Egy lépés klikk, két lépés klikk, ^^ így nem is tévedtem el.

A második napomon vagyis a második estémen úgy döntöttem, hogy én márpedig találkozni fogok az egyetlen Interpals-os (ezt egy internetes nyelvcsere oldal ahol sok koreai megfordul és viszonylag könnyen lehet ismerkedni, nyelvet gyakorolni) koreai barátommal, még akkor is ha nincs sim kártyám. Minden jól is ment. Megtaláltuk egymást és együtt töltöttünk egy görbe estét.

De ekkor jött a probléma.

 

Nem nyílik a kapu. De miért nem nyílik????

Szöulban általában az emberek nem használnak kulcsot. E helyett kóddal nyílik az ajtó. Én meg is jegyeztem a jelszót, viszont I néni azt az aprócska tényt felejtette el hozzátenni hogy a jelszó előtt az ajtó számát is be kell ütni.

Hajnali kettő és én nem jutok be a házba, és még ráadásul havazott is ^^ Vajon mit tegyünk??? Motel... az egy kicsit durva lenne az első találkozásra.

Így alakult hogy életemben először mentem dvd bongba. Én hulla fáradt révén rögtön mély álomba szenderültem ügyet sem vetve a mellettem feszengő férfiúra Aztán másnap reggel amikor végre sikerült nagy nehezen bejutnom a kapun. Naivan elmeséltem az esetet I néninek. Hát nem kellett volna.

dvd 방 a dvd bong egy szoba amit kibérelsz egy film erejéig. Többnyire van bent egy francia ágy vagy egy kanapé. Rossz hírét annak köszönheti, hogy a fiatalok többsége nem csupán film nézésére szokta használni az ágyakat. Az talán elgondolkoztató, hogy ezen ágyak többsége lakkozott és a személyzet minden használat után fertőtlenítő spray-vel tisztít.

Én az európai agyammal ahhoz vagyok szokva, hogy simán egy ágyban alszom a fiú barátaimmal és nem csinálunk semmit, nem is jelent semmit. Attól még csak barátok vagyunk. Ezt magyarázd meg egy ajummának (아줌마). "de tényleg. Egy újjal sem ért hozzám..."

Így alakult, hogy az I család rögtön az elején megállapította, hogy reménytelenül buta vagyok.

1; Kezdetek...

Amikor először leszállt a repülőm még nem igazán tudtam mire számítsak.

Nagyjából hat évesen szerettem bele Ázsiába és azóta arra vágytam, hogy valamilyen ázsiai országban éljek, de csak 29 évesen jutottam el odáig, hogy meg tudjam magamnak engedni. Évekig gyűjtögettem és az első úti célom Inchon repülőtér volt és utána Szöul.

Rendkívül izgatott voltam, és abban az illúzióban ringattam magam, hogy Koreában majd minden rózsaszín lesz. Nem én vagyok a legnagyobb k-dráma rajongó, de azért pár drámán átvergődve ama téves következtetést vontam le, hogy én tudok valamit Koreáról. Hát, nem így volt.

Amikor Ajuma (30 év fölötti hölgyek megszólítása) -A késöbbiekben I néniként fog szerepelni- meglátott a repülő téren rögtön koreaiul kezdett hozzám beszélni. Én persze egy mukkot sem értettem. Értetlenül nézett a férjére, a fejét csóválva. Hát ez a lány még koreaiul sem tud???? A nyelvi ismereteim azon a ponton az "igen" "nem" "köszönöm" "jó napot"-ra korlátozódtak. És ennyi.

Megérkezett a kövér, buta külföldi.